3 - Sippy Cup

Sziasztok!

Végre megérkezett az új rész! Kicsit megterhelő volt megírni ebben a nagy melegben, ami a napokban uralkodik, de annyi baj legyen! Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de a Sippy cup dallam olyan megnyugtató, hogy általában elalvás előtt azt szoktam hallgatni, hogy elálmosodjak. Nem mellesleg imádom a szövegét is! Egy interjúban Melanie egyszer azt mondta, hogy ezt a dalt szereti a legjobban előadni a koncerteken. Értem is, hogy miért! :) Remélem tetszeni fog nektek ez a fejezet! Ne felejtsetek el pipálni és feliratkozni, ha szeretnétek új részt, és megírni a véleményeteket a fejezetről, mert a ti véleményetek nekem a legfontosabb! <3xx
M. 

3 - Sippy Cup.

 Kids are still depressed when you dress them up

And syrup is still syrup in a sippy cup

A szemeim felpattannak.

Mióta is fekszem az ágyamban?

Megdörzsölöm a szemeimet és bizonytalanul felülök. A párnáim élettelenül hevernek a földön, az ablakomon pedig egy autó fényszórói világítanak be. Zavartan nézek körbe, majd lekapom a telefonomat az éjjeliszekrényem tetejéről, és megnézem az időt. Három óra van kereken. Azonnal eszembe jut minden horrorfilm főgonosza, ezért gyorsan visszafekszem és magamra húzom a takarómat. Két percet sem vesz igénybe, hogy újra álomba merüljek, azonban hatalmas csörömpölésre kelek fel. A hang a konyhából érkezik, és bár az eszem egyértelműen tiltakozik, mégis úgy döntök, hogy nem ártana megnézni, hogy mi folyik kint. Hiszen az ördögűző úgysem létezik... ugye?
A szobámból kiérve egy hosszú folyosó vár rám, mire unottan kezdem el húzni magamat. Bizonytalanul lépkedek, és minden lépésem egy újabb "vissza kéne fordulnod" mondatot hallat, azonban az álom teljesen kiment a szememből, így folytatom az utamat.
Egy örökkévalóságnak tűnik, ameddig elérek a konyháig, azonban senkit sem látok ott.
Remek.
A szemeimet forgatva indulok meg a csap felé, hogy töltsek magamnak egy pohár vizet, azonban az asztal takarása mögül egy eddig nem látott kép tárul elém. Két hatalmas zsák az - és kívülről vörös foltok vannak rajtuk. A szemeim kitágulnak és riadtan közeledek feléjük. Ez nem az, amire gondolok, ugye? Leguggolok, és reszkető kézzel nyúlok az egyik zsák szája felé, majd bekukkantok. Édesapám cipőit látom.
A kezeimet a szájam elé kapom és hányinger fog el.  A másik zsák tartalmát meg se merem nézni, csak megfordulok, és úgy, ahogy vagyok, kirohanok a házból. A fejemben rémképek jelennek meg arról, hogy anya engem is ugyanígy el tudna végezni - már ha egyáltalán ő a tettes. Az előszobában felkapom a cipőmet, és futás közben megpróbálom felhúzni őket. Átkozom magamat, hogy nem néztem meg a másik zsákot is, hiszen mi van, ha nem is apám csitrije, hanem anyu volt benne? Fogalmam sincs, hogy hová meneküljek, így lekerülök a sarkon, és egy teljesen új utcába keveredek, ahol határozott célom van.
Johnny háza.
Gondolkodás nélkül átmászok a ház kerítésén és azonnal szembetalálom magam egy hatalmas fekete kutyával, aki jó házőrző  hívén ugrálni kezd és ugatni. Megpróbálom lecsitítani, azonban nem akar elhallgatni, így gyorsan felemelek egy letörött gallyat a földről és védekezően magam elé emelem. A kutya még mindig vadul ugat. Éppen amikor mérgemben megdobnám, a bejárati ajtó kinyílik, nekem pedig megfagy a vér az ereimben.
- Baszdmeg - mormogom.
Hogy magyarázzam ezt meg Johnny szüleinek? Menekülnöm kellett otthonról. De miért pont ide? Hiszen semmi közünk sincs Johnny-val. Miért nem történik ez az egész inkább holnap este?! Akkor legalább meglenne egy randink, és nem néznének tök hülyének, mint most. Az előszobából kiszűrődő fény miatt csak egy alakot látok, azonban amikor megszólal, forogni kezd előttem a világ.
- Hector!
A kutya a neve hallatán azonnal abbahagyja az ugatást és a gazdája felé szalad.
- Mi van, apportírozósat akartál játszani Hectorral? - nevet Johnny.
Elvörösödve dobom el a gallyat, majd idegesen toporogni kezdek.
 - Nem túl barátságos házőrző - jelentem ki.
- Csak nem bírja az idegeneket - magyarázza.
- Ó.
Ennyit sikerül mondanom.
- ...
- Öhm, itt aludhatok ma éjszaka? - kérdezem, és Johnny olyan pillantást vet rám, hogy a föld alá süllyedek szégyenemben.
- Holnap lesz az első randink. Eredetileg piknikezni vittelek volna, de akár ma is megtarthatjuk itt az egészet, ha nálam alszol... - fojtja el a nevetését.
- Nem egészen úgy értettem... - sziszegem. - A szüleid itthon vannak?
- Ez egyre érdekesebb lesz - röhög Johnny, én pedig megsemmisítve érzem, hogy könnyek lepik be az arcomat, és a torkom szorulni kezd.
- Hé, ne sírj. Gyere be - öleli át a vállamat, és bevezet a házba.
A ház belseje kellemes levegővel van tele, a bézs színű falak pedig nyugtatóan hatnak az idegrendszeremre. Leülünk a konyhaasztalhoz, Johnny pedig tölt nekem egy pohár vizet. Elmagyarázza, hogy a szülei újabban gyakran nincsenek otthon, ugyanis egy új, sikeresnek várt filmen dolgoznak, aminek a forgatása Californiában történik. A jéghideg víz lehűti a torkomat és valamennyire a lelkemet is, így tőmondatokban felvázolom Johnnynak az ittlétem mivoltát. Beszéd közben többször is elbizonytalanodom, hogy vajon a fiú teljesen hülyének néz -e, de arckifejezése láttán inkább aggódik. Amikor befejezem a mondanivalómat, Johnny feltápászkodik a konyhaasztaltól, és rám néz:
- Holnap reggel azonnal felhívjuk a rendőrséget. Ilyenkor este úgysem tehetünk már semmit sem.
Elindul a lépcső fele, majd int, hogy kövessem. Lassú léptekkel követem. Rengetegszer elképzeltem már, hogy hogyan néz ki a szobája, és minden pont olyan volt, mint ahogyan a fejemben láttam. Narancsos-barnás színű falak, rajtuk pedig különböző eggyüttesek és filmek poszterei. Az egyik sarokban egy gitárállvány van, a másikban az ágya, az ággyal szemben pedig egy hatalmas tévé. Egy hatalmas üvegajtó a balkonra nyit, ami apró lámpákkal van díszítve. Eddig viszont fel sem tűnt, hogy a szobájából hiányzik egy íróasztal és egy szekrény.
- Nyugodtan tévézz, hallgass zenét, vagy bármi. Azonnal jövök - mondja, majd kimegy a szobából. Idegenkedve fordulok körbe, végül pedig leülök az ágyra és bekapcsolom a tévét. Semmi érdekes műsort nem találok, így inkább kikapcsolom és csak arra várok, hogy Johnny visszaérjen. Nemsokára kinyílik a szoba ajtaja, mire Johnny lép be egy hatalmas kosárral a kezében. Zavartan figyelem, ahogyan az ágy szélére ül, és lassan kipakolja a kosár tartalmát. Tele van édességgel és rágcsálnivalóval.
- Ez mi? - kérdezem.
- Mondtam, hogy előrehozhatjuk a randit, nem? - mosolyog rám. - Na, csinálj nekem is egy kis helyet.
- Te is ebben az ágyban alszol? - zavarodok össze. Még sosem voltam ilyen közel egy fiúhoz, és kicsit kellemetlen számomra, hogy azonnal egy ágyban alszunk majd.
- Dehogy, én Hector házában alszok.
Elvörösödök és arrébb húzódok.
És abban a pillanatban, amikor odafekszik mellém, és a karunk véletlenül összeér; amikor forróság járja át a testemet...
Akkor a szemeim felpattannak.
Ész nélkül kirohanok a konyhába, de semmi és senki sincs ott. Halott csend fogad.
Bassza meg!
Csak egy álom volt.